Fokozza vagy oldja a káoszt a Fidesz által elindított államosítási kampány? Ha kórházközelbe keveredik az ember, azonnal érzi: mennyire pocsék a hangulat. Interjú Sinkó Eszterrel, az Egészségügyi Menedzserképző Központ programvezetőjével.
Az egész ágazat kimerültnek, csalódottnak, apatikusnak látszik.
Sajnos ezt nehéz lenne cáfolni.
Ennek egyik jele a magyar orvosexodus. Ez a szokásos sajtóközhely, felszínesség, rémkép, vagy adatokkal is alátámasztható? Valóban ennyire kelendő a magyar orvos, nővér, ápoló?
A két állítás csak erősíti egymást. Egyrészt a magyar orvosok európai mércével mérve is képzettek, és elképesztően munkabírók. Bárhol szívesen befogadják őket. Ez tehát nem sajtóközhely. Másrészt a magyar orvosok (nővérek, ápolók) azért menekülnek az országból, mert nem hisznek a jövőben. Látják, hogy ez a kormány nem akar és nem is tud a rendszerbe pénzt pumpálni, viszont további elvonásokra készül. Most megint a gyógyszereket kerülgetik.
Merre tartanak a menekülők?
A skandináv országokba, Angliába, Németországba.
Arrafelé is orvoshiány van?
Ennek prózaibb oka van. Mivel uniós döntés értelmében az ügyeleti idő is a munkaidő része lett, hirtelen több orvosra van szükség. Néhány gazdag országban rájöttek, hogy fölösleges a képzésbe annyi pénzt beletenni. Fokozatosan le is álltak ezzel. Ehelyett „kész orvosokat” vesznek a piacon, azokból az országokból, ahol még működik a rendes képzés. A tehetséges és mobil orvostanhallgatók már a diploma előtt találnak helyet.
Kornai János írta az elbukott gyurcsányi reform bírálatakor: kétféle ország létezik. Az egyik, amelyik liberalizálja egészségügyét, és a másik, amelyik visszaállamosítja. Egy dologban azonban mindenki egyetért: a változás nem halogatható.
Olyannyira nem, hogy már be is következett. Kornai megfogalmazását követve „visszaállamosítunk”. És ez valóban modellváltás. Az utóbbi évek legnagyobb átalakítása.
Olyan jó államosítva lenni?
Egyáltalán nem jó. Szerencsétlen és riasztó fejlemény.
Miért? Az apparátus mindent megold.
Tévedés. A magyar államnak nincs annyi pénze, hogy fenntartsa intézményeit, kifizesse a megemelt béreket, értelmes eljárásrendeket alakítson ki. Ezentúl ha egy kémcső eltörik, ha egy diagnosztikai eszköz lerobban, úgy marad. Ha a tető beázik, nem tudják kijavítani.
Mi az államosítás politikai előnye?
Kérdezze a politikusoktól.
A birtoklás, a győzelem mámora?
Több szempont keveredik. Odafenn nyilván azt gondolják, hogy irányíthatóbb, kezelhetőbb az egységes állami ellátási rendszer. Az állami jelenlét nyugalmat, rendet, biztonságot ad. Mindez félreértés. Ahhoz, hogy egységes rendszert vezessünk be, nem kell tulajdonost váltani.
Mi mindent vettek eddig állami kézbe?
Az összes kórházat. A járóbeteg-szakrendelők sem kerülhetik el sorsukat. A megyei és fővárosi kórházakat decemberben besöpörték. A városi közkórházakra, szakrendelőkre mellesleg komoly pénzt áldoztak a nagyobb városi önkormányzatok.
Akik ezzel, köszönik, ki is szálltak. Vacakoljon ezzel az állam.
Hát... hiányozni fognak. Én ezt már átéltem megfordítva is, amikor fiatal közgazdászként dolgoztam a minisztériumban. Emlékszem az érvekre, amelyekkel az állami tulajdon leépítését indokoltuk. Most a fordítottját látjuk.
Mivel érvel a mai hatalom?
A kormány nem nagyon gyötri magát ezzel. Államosít, és kész. Marad az államtitkárság, amely azt mondogatja: az állam intelligensen is működtethető.
Ön mondta a minap: a dolog ezer sebből vérzik, mert hiába államosítanak, hiába magánosítanak, ha egyszerűen nincs pénz a működtetésre. Valóban kevés a pénz?
A szolgáltatókhoz áramló összeg a kormány két éve alatt nominálisan nem változott. Se nem nőtt, se nem csökkent. Tehát inflálódott. A gyógyszertámogatások mértéke elképesztő ütemben zuhan.
Buják Attila
